Az elmúlt időszakban több olyan megkeresés is érkezett irodánkhoz, miszerint cégek (külföldi) fejlesztőkkel szeretnének fejlesztési szerződést kötni. Mindezzel nem is lenne gond, viszont sokszor a cégek ezekre a fejlesztőkre szinte munkavállalóként tekintenek, és a munkaviszony egyes elemeit is beleépítenék a szerződésbe, amely viszont már nem megengedett. A zavar feloldása érdekében most számba vesszük, hogy ilyen esetekben mire kell figyelnünk a bújtatott munkaviszony elkerülése érdekében. Ebben segítségünkre lesz a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról szóló 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amely, habár már nincsen hatályban, de a szempontok, amelyeket figyelembe vesz egy munkaviszony minősítéséhez az segítségünkre lehet.
Munkaviszony minősítő jegyei
Az Irányelv meghatározza az elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket, amelyek alapján valamilyen jogviszonyt munkaviszonynak fogadunk el. Jelen cikkben a következő pontokon fogunk végig menni, amely alapján el tudjuk választani a vállalkozási és a munkaviszonyt.
Az elsődleges minősítő jegyek a következők:
1. A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás
2. A személyes munkavégzési kötelezettség
3. Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása
4. Alá-fölérendeltségi viszony
A másodlagos minősítő jegyek az alábbiak:
1. Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog
2. A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása
3. A munkavégzés helye
4. Az elvégzett munka díjazása
5. A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyaginak felhasználása
6. A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzésfeltételeinek biztosítása
7. Írásbeliség
Elsődleges minősítő jegyek
A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás
Az, hogy milyen munkát végez az adott egyén döntő jelentőséggel bír a két jogviszony elválasztásakor. Munkaviszony esetén az ellátandó feladat közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott. A feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. Tehát ebben az esetben fontos a rendszeresség. A munkavállaló egy adott munkakör folyamatos ellátására köteles.
Az Irányelv szerint a jogviszony addig polgári jogi jellegű marad, amíg a feladat ellátása eseti, rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenység.
A személyes munkavégzési kötelezettség
A munkaviszonyban a munkavállaló helyettest, alvállalkozót nem vehet igénybe, a feladatát személyesen köteles ellátni.
A vállalkozási szerződések esetében főszabály szerint a teljesítésbe más személy, így alvállalkozó közreműködhet.
Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása
A munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn.
A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Ez a polgári jogi jogviszonyok vonatkozásában nem kötelezettség. Ott a kötelezettség a szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása és a szerződés szerinti eredmény elérése.
Alá-fölérendeltségi viszony
Munkaviszonyban jellemző a hierarchikus kapcsolat. Az alá-fölérendeltség a munkáltató belső szervezeti rendje határozza meg.
Ezzel szemben vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül.
Másodlagos minősítő jegyek
Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog
Az utasítási jog mindkét jogviszonyban megjelenik, de másképpen.
Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden elemére kiterjedhet, ugyanakkor a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.
A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása
Munkaviszonyban jellemzően a munkáltató osztja be a munkavállaló munkaidejét.
A polgári jogviszonyokban a munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon.
A másik gyakran felmerülő kérdéskör a szabadság kérdése. Rendes szabadság és betegszabadság csak a munkavállalóknak jár, az egy vállalkozási jogviszonyban nem értelmezhető, hiába magánszemély (vagy egyéni vállalkozó) a vállalkozó.
Az egyéni vállalkozó nem mehet szabadságra, ezt egy szerződésbe nem lehet belefogalmazni. Amennyiben a vállalkozói díját óra- vagy napidíjban határozzuk meg, úgy elkerülhető a szabadság problémája, hiszen az idejét magának osztja be, így végül is bármikor kivehet „szabadságot”.
A munkavégzés helye
A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkáltató székhelye, telephelye, vagy egyéb a munkáltató által meghatározott helyszín.
Vállalkozási jogviszony esetén a vállalkozó a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a feladat ellátásának helye a feladat ellátáshoz igazodik.
Az elvégzett munka díjazása
A vállalkozási díj a feladat elvégzése, illetve a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. De tartós jogviszony esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez önmagában nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként feladatvégzés többi jegye a polgári jogi jogviszonyra jellemző.
Ami sokszor kérdés ebben az esetben az a túlóra, valamint „fizetés” emelés. Habár a megrendelő munkáltatóként szeretne viselkedni, és a megfelelően elvégzett feladatok után emelne a vállalkozó „fizetésén”, ezt nem teheti meg olyan általános szabállyal, mint például egy munkaszerződésben, hogy a munkavállaló fizetésemelésre jogosult. Ilyen esetekben mindig módosítani kell a vállalkozási szerződést a díj mértékére vonatkozóan.
A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyaginak felhasználása
Fontos kérdés, ami ilyen eseteben előfordul az, hogy a vállalkozó kinek az eszközeit fogja használni. Vállalkozási szerződések esetén nincsen kérdés, hiszen a vállalkozó rendelkezik a feladata ellátáshoz szükséges eszközökkel, így azt a megrendelőnek nem kell biztosítania főszabály szerint. Viszont ilyen vegyes esetben, amikor egy freelancer, azaz egy szabadúszó magánszemély vagy egyéni vállalkozó a vállalkozó, akkor nem minden esetben rendelkezik a megfelelő eszközökkel, így elvárná, hogy a megrendelő biztosítsa azokat. Sajnos ebben az esetben ez bújtatott munkaviszonyt alapozná meg, hiszen csak munkaviszonyban köteles a munkáltató a munkaviszony ellátásához szükséges eszközöket biztosítani.
Így ilyenkor javasolt mindig annál a szabálynál maradni, hogy a vállalkozó maga gondoskodik a feladat ellátásához szükséges eszközök beszerzéséről, vagy sajátját használja.
A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása
A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Ebben a körben kiemelendő, hogy nemrég emelkedtek a kiszabható munkavédelmi bírságok összegei, amelyről korábbi cikkünkben olvashatnak.
Vállalkozási jogviszony esetén a vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki.
Összefoglalva amennyiben nem céggel, hanem magánszeméllyel vagy egyéni vállalkozóval szerződés vállalkozási feladatok ellátására, akkor sokszor vékonynak tűnhet a határvonal a vállalkozási jogviszony és a munkaviszony között. Viszont fontos kiemelni, hogy amennyiben nem célunk a munkaviszony létesítése, akkor a fenti szabályok mentén egyértelmű szabályokkal el kell azt választani a vállalkozási jogviszonytól, mivel, ha olyanokat írunk egy vállalkozási szerződésbe, hogy szabadság, és fizetés, úgy az bújtatott munkaviszonynak minősülhet, amely jogviszonyokat a NAV ellenőrzi és bünteti.