Leggyakrabban a munkavállalók, valamint az adott szervezettel kapcsolatba kerülő személyek értesülnek először jogsérelmet jelentő vagy annak gyanúját felvető cselekményekről, amelyek jelentős kockázatot hordozhatnak egy vállalat megítélése, jóhírneve szempontjából. Éppen ezért kiemelt jelentőségű azok védelme, akik az esettel kapcsolatban információval szolgálhatnak, hogy az esetek minél előbb, a leghatékonyabban kivizsgálásra kerülhessenek. Ezt a védelmet a jogalkotó több módszerrel is biztosítani kívánta; az anonimitás mellett, a külső és belső csatornák kialakítását írta elő a bejelentő védelme érdekében.
A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény (a továbbiakban: „Panasztv.”) a bejelentések kivizsgálása tekintetében úgy rendelkezik, hogy a belső visszaélés-bejelentési rendszert a foglalkoztatónál egy erre a célra kijelölt, pártatlan személy vagy szervezeti egység működtetheti, vagy a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével szerződés keretében bejelentővédelmi ügyvéd vagy más külső szervezet is megbízható. Ezen mondat több olyan fogalmat is tartalmaz, amelyet a törvény sem itt, sem másutt nem magyaráz meg. Az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937 irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”) (56) preambulumbekezdése ad kis eligazítást. Eszerint:
„Az, hogy egy magánszektorban működő jogalanyon belül melyik személy vagy részleg a legalkalmasabb arra, hogy a bejelentések fogadására és nyomon követésére illetékesként kijelöljék, a szervezet struktúrájától függ, a feladatkörüknek ugyanakkor minden esetben biztosítania kell a függetlenséget és azt, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség. Kisebb szervezeteknél ez lehet kettős feladatkör, amelyet olyan vállalati vezető láthatna el, aki elég magas beosztásban van ahhoz, hogy közvetlenül a szervezet vezetőjének tudjon jelenteni, így például a megfelelésellenőrzési részleg vezetője vagy HR-vezető, az integritás-tanácsadó, a jogi vagy adatvédelmi tisztviselő, a pénzügyi igazgató, az ellenőrzési igazgató vagy egy igazgatótanácsi tag.”
Az Irányelv idézett szakasza sem segít viszont abban, hogy pontosan tudjuk mit érthetünk pártatlanság alatt egy adott szervezeten belül, illetve arról sem kapunk bővebb információt, hogy mit jelent a külső szervezet. Bár a törvényszövegben (19. §) kétszer is megjelenik a pártatlanság, az elvi szabály mellett nincs erre tételes rendelkezés. Például arra, hogy miként kell eljárni, ha a rendszer működtetőjére érkezik bejelentés. Ilyen esetben tehát összeférhetetlenség áll fenn.
Ennek az egyik feloldási lehetősége, ha az adott szervezet a bejelentések kivizsgálását „külsősre” bízza, azaz bejelentővédelmi ügyvédet bíz meg.
A Panasztv. 50. § (1) bekezdése szerint a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésére az állami, helyi önkormányzati vagy ezek felügyelete alá tartozó szervek hatálya alá nem tartozó jogi személy köthet ügyvéddel megbízási szerződést bejelentővédelmi ügyvédi tevékenység folytatására. Megbízási szerződés nem köthető továbbá olyan jogi személlyel, amellyel a bejelentővédelmi ügyvéd más megbízási jogviszonyban, munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó más jogviszonyban áll, vagy amellyel a megbízási szerződés megkötését megelőző öt évben ilyen jogviszonyban állt. A bejelentővédelmi ügyvéd e tevékenységével összefüggésben javadalmazást vagy más előnyt a megbízó kivételével mástól nem kérhet és nem fogadhat el.
A pártatlanság hétköznapi értelemben részrehajlástól mentes viselkedést jelent. A jogszabály itt idézett rendelkezései – a szigorú szerződéskötési szabályokkal – pontosan ezt a pártatlanságot szolgálják, a függetlenség és az összeférhetetlenség érvényre jutását célozzák. Az ügyvéd tevékenységét lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával gyakorolja, amely egy újabb garancia a bejelentő által tett panasz szakszerű kivizsgálásának és nem utolsó sorban az adott foglalkoztató így megfelelhet a törvény által támasztott követelményeknek, már ami az ügyek kivizsgálásának módját illeti.
A fentiek alapján elmondható, hogy a külső csatornák közül a bejelentővédelmi ügyvédet jogszabályok sorozatán alapuló függetlenség, pártatlanság jellemzi, különös tekintettel a Panasztörvénybe iktatott feltételekre, továbbá az ügyvéd alkalmazásával az összeférhetetlenség lehetőségének valószínűsége nagyban csökkenthető is, az ügy szakszerű kivizsgálása várható.
